Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. A zeneszerzőt már régóta foglalkoztatta a magyar királylány életének története, a weimari nagyherceg társaságában például ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is. „Szent Erzsébethez különösen gyengéd kapcsolat fűz. Magyarországon születtem, akárcsak ő, a sorsomat és pályafutásomat döntően meghatározó tizenkét évet pedig Türingiában töltöttem, egészen közel Wartburg várához, ahol élt, és Marburghoz, ahol meghalt.”
Az oratórium címszerepét a jeles svéd szoprán, Elisabet Strid énekli, aki a világ operapódiumain rendszeresen alakítja Wagner és Strauss hősnőit: Sieglindét, Sentát, Izoldát, Salomét és természetesen a wartburgi dalnokverseny múzsáját, a Tannhäuser Erzsébetjét. A Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Vashegyi György vezényli.